Évente legalább egyszer szinte minden cégvezető elé kerül a vállalkozás beszámolója.

Mérleg. Eredménykimutatás. Kiegészítő melléklet.

Sokszor azonban az egészből végül csak egyetlen kérdés marad:

„Na és akkor mennyi lett a nyereség?”

Pedig a beszámoló ennél jóval többet tud mondani egy vállalkozásról.

A számviteli törvény szerint a beszámolónak megbízható és valós összképet kell adnia a vállalkozás vagyonáról, annak összetételéről, pénzügyi helyzetéről és tevékenységének eredményéről. Az éves beszámoló része a mérleg, az eredménykimutatás és a kiegészítő melléklet, a mérleg és az eredménykimutatás pedig az előző év megfelelő adatait is tartalmazza. Ez utóbbi különösen fontos: egy szám önmagában sokszor keveset mond, a változás viszont már történetet mesél.

Először is: a mérleg és az eredménykimutatás nem ugyanazt mutatja

A legegyszerűbben így lehet megjegyezni:

A mérleg egy adott pillanat állapotát mutatja.

Az eredménykimutatás pedig egy időszak teljesítményét.

Ha a vállalkozás üzleti éve megegyezik a naptári évvel, akkor a december 31-i mérleg azt mutatja meg, hogy azon a napon milyen eszközökkel, követelésekkel, pénzzel, saját tőkével és kötelezettségekkel rendelkezett a vállalkozás.

Az eredménykimutatás ezzel szemben azt vezeti le, hogyan alakult ki az egész év adózott eredménye. A törvény szerint az eredménykimutatás az eredmény keletkezésére és módosítására ható fő tényezőket, valamint az adózott eredmény összetevőit mutatja be.

Ezért a két dokumentumot mindig együtt érdemes nézni.

Mit mutat a mérleg?

A mérleg két oldalról mutatja be ugyanazt a vállalkozást.

Az eszközök azt mutatják meg, hogy miben van a vállalkozás vagyona.

A források pedig azt, hogy miből finanszírozták ezt a vagyont.

A számviteli törvény mérlegsémája az eszközök között többek között befektetett eszközöket, forgóeszközöket és időbeli elhatárolásokat, a források között pedig saját tőkét, céltartalékokat, kötelezettségeket és időbeli elhatárolásokat különít el.

Cégvezetőként nem feltétlenül az a cél, hogy minden mérlegsor könyvelési tartalmát fejből tudd.

Inkább azt érdemes megérteni, mely sorok változása mond valamit a vállalkozás működéséről.

1. Mennyi pénz van a vállalkozásban?

A pénzeszközök között jelenik meg többek között a vállalkozás bankszámláin és pénztárában lévő pénz.

Ez természetesen fontos adat, de önmagában veszélyes következtetéseket levonni belőle.

Egy magas bankszámla-egyenleg nem feltétlenül jelent jól működő vállalkozást. Lehet mögötte például frissen felvett hitel vagy tulajdonosi finanszírozás.

És fordítva: alacsony pénzeszközállomány mellett is lehet nyereséges egy vállalkozás, ha például jelentős összegek vannak vevőkövetelésekben, készletekben vagy beruházásokban lekötve.

Ezért a pénzt mindig a többi mérlegsorral együtt kell értelmezni.

2. Mennyi pénzzel tartoznak a vevők?

Az egyik legfontosabb vezetői mérlegsor a követelések, ezen belül különösen a vevőkövetelések állománya.

Ha az árbevétel 10 százalékkal nő, de a vevőkövetelések közben 60 százalékkal emelkednek, arra már érdemes rákérdezni.

Lehet, hogy:

• hosszabb fizetési határidőket adunk,
• romlott a vevők fizetési fegyelme,
• túl sok lejárt követelésünk van,
• vagy a növekedést részben mi finanszírozzuk a vevőink helyett.

A követelések növekedése önmagában nem feltétlenül probléma. Egy növekvő vállalkozásnál természetes is lehet.

A kérdés inkább:

arányban áll-e a növekedés az értékesítés változásával, és a követelésekből mennyi térül meg időben?

3. Mennyi pénz áll a készletben?

Kereskedelmi és termelő cégeknél a készletállomány különösen fontos.

A készlet vagyon.

Csakhogy amíg nem értékesítjük, addig abból nem tudunk bért, adót vagy beszállítót fizetni.

Ezért egy folyamatosan növekvő készletállomány esetében érdemes megnézni:

• valóban szükséges-e a növekedés,
• milyen gyorsan forog a készlet,
• vannak-e nehezen értékesíthető tételek,
• nincs-e túl sok pénz feleslegesen raktáron.

Az ACCA pénzügyi kimutatáselemzési szakmai anyagai is külön kezelik a készlet-, követelés- és egyéb forgótőke-mutatókat, mert ezek a vállalkozás hatékonyságáról és likviditásáról is fontos információt adnak.

4. Milyen eszközökben áll hosszabb távon a pénz?

A befektetett eszközök között jelennek meg például az ingatlanok, gépek, járművek és más, tartósan – főszabály szerint legalább egy éven túl – a működést szolgáló eszközök.

Cégvezetőként itt nem csak az összeg érdekes.

Érdemes azt is végiggondolni:

a vállalkozás eszközállománya támogatja a jelenlegi működést és a következő évek terveit?

Egy gyorsan növekvő termelő cég például előbb-utóbb beruházási kényszerbe kerülhet.

Más esetben pedig jelentős eszközállomány lehet a könyvekben úgy, hogy az már nem termel megfelelő értéket.

Fontos ugyanakkor, hogy a mérlegben szereplő könyv szerinti érték nem feltétlenül azonos az eszköz aktuális piaci értékével. Az eszközök számviteli értékelését bekerülési érték, értékcsökkenés, értékvesztés és más számviteli szabályok befolyásolják.

5. Mennyi a saját tőke?

A saját tőke a mérleg egyik legfontosabb forrásoldali területe.

Nagyon leegyszerűsítve azt mutatja, hogy a vállalkozás eszközeinek finanszírozásában mekkora szerepet képviselnek a tulajdonosi források és a korábban megtermelt, vállalkozásban maradt eredmények.

Különösen érdemes figyelni arra, hogy:

• növekszik vagy csökken a saját tőke,
• milyen az aránya a teljes vagyonhoz képest,
• hogyan alakul az eredménytartalék,
• van-e tartós veszteség, amely folyamatosan fogyasztja a saját tőkét.

Egyetlen év vesztesége természetesen még nem jelenti automatikusan azt, hogy rosszul működik a vállalkozás.

Egy nagy beruházás, indulási időszak vagy átmeneti piaci probléma is okozhat veszteséget.

A tartós tendencia azonban már sokkal fontosabb.

6. Mennyi kötelezettséget kell finanszírozni?

A kötelezettségek között jelennek meg többek között a hitelek, kölcsönök, szállítókkal és más felekkel szembeni tartozások.

Itt fontos különbséget tenni a hosszú és rövid lejárat között.

Egy hosszú távú beruházási hitel teljesen más pénzügyi helyzetet jelenthet, mint egy nagy összegű, rövid időn belül esedékes tartozásállomány.

A sok hitel önmagában nem feltétlenül rossz.

A valódi kérdés:

képes-e a vállalkozás működése biztonságosan kitermelni a finanszírozás költségeit és a törlesztést?

A pénzügyi elemzés ezért a likviditást, a hosszú távú fizetőképességet és az eladósodottságot külön vizsgálja.

És mit mutat az eredménykimutatás?

Ha a mérleg azt mutatja meg, hol tartunk, akkor az eredménykimutatás inkább azt mutatja:

hogyan jutottunk el oda.

A magyar számviteli szabályok szerint az eredménykimutatás az adózott eredmény kialakulását vezeti le. Az üzemi – üzleti – tevékenység eredménye mellett elkülönül a pénzügyi műveletek eredménye is, amelyekből kialakul az adózás előtti, majd az adózott eredmény.

1. Árbevétel – de ne álljunk meg itt

Az értékesítés nettó árbevétele az egyik első szám, amit egy vezető megnéz.

Jogosan.

A törvény értelmében itt – leegyszerűsítve – az értékesített termékek és teljesített szolgáltatások áfa nélküli ellenértéke jelenik meg. Az árbevétel elszámolása a teljesítéshez kapcsolódik, tehát nem azonos a bankszámlára ténylegesen beérkezett pénzzel.

A legfontosabb azonban:

az árbevétel önmagában nem teljesítménymutató.

Egy vállalkozás árbevétele lehet 100 millió vagy 1 milliárd forint – ebből még semmit nem tudunk arról, hogy mennyi pénzt keresett rajta.

Ezért a következő kérdés mindig az legyen:

Milyen költségek mellett sikerült ezt az árbevételt elérni?

2. Hogyan változnak a költségek?

Az összköltség eljárással készített eredménykimutatásban különösen fontosak például:

• az anyagjellegű ráfordítások,
• a személyi jellegű ráfordítások,
• az értékcsökkenési leírás,
• az egyéb ráfordítások.

A törvényi eredménykimutatás ezeket külön fő csoportokban mutatja be.

Cégvezetőként itt nem feltétlenül az abszolút összeg a legérdekesebb.

Sokkal fontosabb a változás.

Ha az árbevétel 10 százalékkal nőtt, miközben valamelyik jelentős költségcsoport 30–40 százalékkal emelkedett, érdemes megkeresni az okát.

Lehet, hogy teljesen indokolt.

De lehet az is, hogy a vállalkozás növekedése közben romlott a hatékonyság.

3. Üzemi – üzleti – eredmény: az egyik legfontosabb sor

Cégvezetőként szerintem ez az eredménykimutatás egyik legfontosabb pontja.

Az üzemi (üzleti) tevékenység eredménye azt mutatja, hogyan teljesített maga az alapvető üzleti működés, még a pénzügyi műveletek hatása előtt.

Ez különösen fontos azért, mert a végső adózott eredményt egyszeri vagy nem közvetlenül az alaptevékenységhez kapcsolódó tételek is befolyásolhatják.

Ha például a vállalkozás adózott eredménye jó, de az üzemi eredmény tartósan romlik, azt nem érdemes figyelmen kívül hagyni.

És fordítva: egy erős alaptevékenység mellett egy adott év pénzügyi vagy egyszeri hatásai ronthatják a végső eredményt.

Ezért cégvezetőként nem csak a legalsó sort kell megnézni.

4. Pénzügyi műveletek eredménye

Itt jelenhetnek meg például különféle kamat-, árfolyam- és egyéb pénzügyi tételek.

Egy jelentős hitelállománnyal működő cégnél például a finanszírozási költségek komolyan befolyásolhatják a végső eredményt.

Ezért érdemes különválasztani:

az alaptevékenység jól működik, csak drága a finanszírozás?

vagy

már maga az alaptevékenység sem termel megfelelő eredményt?

A két helyzet teljesen más vezetői döntést kíván.

5. Adózott eredmény

Ez az a sor, amelyet mindenki megnéz.

Fontos is.

De az adózott eredményre inkább egy hosszabb elemzés végpontjaként, és nem egyetlen értékelési szempontként érdemes tekinteni.

Egy pozitív adózott eredmény nem válaszolja meg önmagában azt, hogy:

• van-e elegendő pénz a vállalkozásban,
• megfelelően fizetnek-e a vevők,
• túl magas-e a készlet,
• jól árazunk-e,
• fenntartható-e a finanszírozás,
• melyik szolgáltatásunk nyereséges,
• vagy éppen milyen eredményt várhatunk a következő évben.

A beszámoló tehát nem jó vagy rossz cégeket osztályoz.

Információt ad.

A vezető feladata pedig az, hogy kérdéseket tegyen fel az adatok alapján.

Ne csak egy évet nézz!

Talán ez az egyik legfontosabb szabály.

Egyetlen évből könnyű rossz következtetést levonni.

A számviteli törvény éppen ezért írja elő az előző üzleti év adatainak feltüntetését is, és az összehasonlíthatóságot külön alapelvként kezeli a beszámolók szerkezetében.

Cégvezetőként azonban én még tovább mennék.

Ha lehet, nézz legalább 3–5 éves trendeket.

Például:

árbevétel ↑
eredmény ↑
vevőkövetelés ↑↑↑
pénzeszköz ↓

Ez már felvethet egy kérdést.

Vagy:

árbevétel ↑
személyi jellegű ráfordítás ↑↑
üzemi eredmény ↓

Ez is.

Az igazán értékes információ sokszor nem egy szám, hanem két vagy több szám kapcsolatában van.

A szakmai pénzügyi kimutatáselemzés is ezért használ mutatószámokat és több időszakot: a jövedelmezőség, likviditás, hatékonyság és pénzügyi struktúra értelmezéséhez az adatokat egymáshoz és korábbi időszakokhoz kell viszonyítani.

Néhány egyszerű mutató, amit egy vezető is követhet

Nem kell pénzügyi elemzőnek lenni ahhoz, hogy néhány alapvető arányszámot figyeljünk.

Üzemi eredményhányad

Üzemi eredmény / nettó árbevétel × 100

Segíthet megmutatni, hogy az árbevétel mekkora része marad meg az alaptevékenység eredményeként.

Likviditási ráta

Forgóeszközök / rövid lejáratú kötelezettségek

Egy lehetséges jelzés arról, milyen a rövid távú pénzügyi helyzet.

Saját tőke aránya

Saját tőke / összes forrás × 100

A finanszírozási szerkezetről ad információt.

Ezek azonban nem automatikus minősítések.

Nincs olyan, hogy minden vállalkozás számára ugyanaz az érték „jó”.

Egy kereskedő, egy tanácsadó cég, egy építőipari vállalkozás és egy gyártó teljesen más eszköz- és finanszírozási struktúrával működhet.

Ráadásul a mérleg fordulónapi állapot: egy szezonális vállalkozás esetében egyetlen nap adata jelentősen eltérhet az év közbeni átlagos helyzettől. A pénzügyi elemzési szakirodalom ezért külön figyelmeztet arra, hogy a mérlegből számított likviditási mutatókat mindig a vállalkozás működésének ismeretében kell értelmezni.

És van valami, amit a beszámolóból nem fogsz látni

Ez talán a legfontosabb vezetői megjegyzés.

A számviteli beszámoló nagyon értékes információforrás.

De nem vezetői riport.

Ha például azt szeretnéd tudni:

• melyik terméked a legnyereségesebb,
• melyik üzletág termeli a fedezetet,
• melyik ügyfélcsoporton keresel pénzt,
• melyik telephely veszteséges,
• hány százalékos áremelésre lenne szükség,
• vagy milyen létszám mellett optimális a működés,

arra a törvény szerinti mérleg és eredménykimutatás önmagában sokszor nem ad választ.

Különösen fontos példa a fedezet.

A vállalkozás számára üzletileg rendkívül fontos lehet annak megértése, hogy egy termék vagy szolgáltatás az ahhoz közvetlenül kapcsolódó változó költségek után mennyivel járul hozzá a vállalkozás fix költségeinek és eredményének fedezéséhez.

Ehhez azonban gyakran már belső, vezetői számviteli adatokra és megfelelő költségfelosztásra van szükség.

A törvényi beszámoló megmutatja, mi történt a vállalkozással.

A jó vezetői rendszer pedig segít megérteni:

miért történt, hol történt, és mit érdemes tenni ezután.

A kiegészítő mellékletet se hagyd ki

Ha a vállalkozás beszámolójához kiegészítő melléklet tartozik, azt sem érdemes automatikusan átugrani.

A számviteli törvény szerint a kiegészítő mellékletben többek között értékelni kell a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét, az eszközök és források összetételét, a saját tőke és a kötelezettségek alakulását, valamint a likviditást, fizetőképességet és jövedelmezőséget. A számviteli politika fontos elemeiről és egyes kivételes tételekről is további információ szerepelhet benne.

Vagyis sok esetben éppen ott található meg a magyarázat arra, amit a mérlegben vagy az eredménykimutatásban csak egy számsorként látsz.

Mit nézzen meg tehát elsőként egy cégvezető?

Ha csak tíz perced van a beszámolóra, én ebben a sorrendben nézném:

1. Árbevétel változása
Nőtt vagy csökkent?

2. Üzemi eredmény változása
Követte az árbevételt?

3. Adózott eredmény
Mi történt a végső nyereséggel?

4. Vevőkövetelések
Nem nőnek-e gyorsabban, mint az értékesítés?

5. Készletek
Nem kötünk-e le aránytalanul sok pénzt?

6. Pénzeszközök
Hogyan változott a rendelkezésre álló pénz?

7. Rövid lejáratú kötelezettségek
Mekkora összeg válik hamarosan esedékessé?

8. Saját tőke
Erősödik vagy fokozatosan fogy?

9. Hitelek és finanszírozás
Mekkora terhet jelent a vállalkozás számára?

10. Előző évekhez képesti trend
A változás egyszeri esemény vagy tartós folyamat?

Ha pedig valamelyik változásra nincs egyszerű magyarázat, akkor érdemes egy szinttel mélyebbre menni.

A beszámoló nem csak a könyvelő dokumentuma

A könyvelő feladata, hogy a beszámoló szabályosan, a vállalkozás könyvvezetésével összhangban készüljön el.

De a benne lévő információ a vállalkozás vezetőjének is szól.

A mérleg és az eredménykimutatás megfelelő értelmezésével sokszor már időben észrevehető:

hogy romlik a likviditás, túl gyorsan nőnek a költségek, egyre több pénz áll követelésekben vagy készletben, nő az eladósodottság, vagy éppen az árbevétel növekedése ellenére romlik az üzleti működés eredményessége.

Nem kell könyvelővé válni ahhoz, hogy egy cégvezető értse a saját vállalkozása számait.

De érdemes tudnia, milyen kérdéseket kell feltennie.

Nem csak látni szeretnéd a számokat, hanem érteni is, mit jelentenek?

A jó döntések alapja a pontos, naprakész és megbízható könyvelés. Nálunk ez nem külön extra, hanem az alap, amire minden további pénzügyi elemzés épül.

A Major Control során ezekből a könyvelési és pénzügyi adatokból vezetői információt készítünk: megvizsgáljuk a vállalkozás jövedelmezőségét, költségszerkezetét, likviditását és működésének kritikus pontjait.

A feltárt problémáknál pedig nem állunk meg az elemzésnél: konkrét végrehajtási tervet készítünk a működés és az eredményesség javítására.

Így a Major Accountingnál a könyvelés nem ér véget a bevallások és beszámolók elkészítésénél. Rendezett, pontos számviteli háttérből indulunk ki, és ahol szükséges, segítünk abban is, hogy a számokból használható üzleti döntések szülessenek.